létezik egy húsétel, melyet

régóta keresek s hiába..

receptem is volt, de a

láda fiába’ sehol sem lelem..

csak az emléket nyelem, nyalom

mikor néha űzött hajnalon felötlik

bennem… de léha voltam s immár

ilyet ennem csak álom

..göngyölt hús volt knédli ágyon..

helyben tán Frankfurtra tehető,

de sajna most már csak fejben

ehető, de se Frank hurka, sem bécsi

szelet, nem kavart még ily nagy szelet.

De lehet tán egy szép napon

– és ez leghőbb akaratom- újra

meglelem, akkor aztán nem engedem.

nem csüggesztem fejem búson,

Ó én drága göngyölt húsom!