létezik egy húsétel, melyet
régóta keresek s hiába..
receptem is volt, de a
láda fiába’ sehol sem lelem..
csak az emléket nyelem, nyalom
mikor néha űzött hajnalon felötlik
bennem… de léha voltam s immár
ilyet ennem csak álom
..göngyölt hús volt knédli ágyon..
helyben tán Frankfurtra tehető,
de sajna most már csak fejben
ehető, de se Frank hurka, sem bécsi
szelet, nem kavart még ily nagy szelet.
De lehet tán egy szép napon
– és ez leghőbb akaratom- újra
meglelem, akkor aztán nem engedem.
nem csüggesztem fejem búson,
Ó én drága göngyölt húsom!