Én nem tudok számolni

Nem vigyáztam látod..
s eleinte nem vigyáztál te se..
hosszú és mély a csönd most
és én,
én vagyok a vesztese..
 
Vízköves a pohár a székben
és vízkövesek a sóhajok
és minden suta
mozdulatom vízköves..
sírni is csak vízkövet tudok…
.. ha tudok.
 
Helló magány, szevasz cimbora!
hozzád értek, benned jó vagyok.
Szervusz te is ostoba merengés.
Számolni én sose tudtam,
tört pohárban nem kél csengés.
Hej, számolni, azt kellene!
Kiszámolni csillagokat,
nevemmel a neved,
kiszámolni lépéseid,
kiszámolni a szívemet,
kiszámolni, hogy semmit ne tegyek,
hisz semmiből, nos semmiből
csak semmit veszthetek.

Hogy tisztítsam méltóságom,
ha meglelem, mi elveszett?
kidobáltam érted én
a nőnemű tisztítószereket.
És hová a csönd, ez a mély meg hosszú?
Mire várhatsz, mit és hogyan
közöljek én még veled?
Miért még, hogy minden fáraszt?
Semmi nincs Kedves ellened!
Vagy épp ez bánt, hogy minden szeret?
Nem vagy rózsa fekete
és nem te vagy a falu rossza,
megjárható teérted a léleknek
minden hossza…
 
Nem lett, látod?
Végül mégsem lett igazad.
Nem szedtél szét,
Túlságosan régen játszom
okosat, meg vadat.
csak számolni azt nem tudok,
pedig bizony azt kellene!
kiszámolni hány kiló az este,
hány centi a hangom
s kiszámolni tudva, nem keresve
merre nem tudsz elkerülni,
menekülni merre fogsz.
Oda állni éppen oda,
s együtt számolhatnánk tova
hány óra még a halál
s milyen ízű majd a vég..