Írta: Olt Tamás 2011. január 16. vasárnap, 00:40
Sűrű hajak temetik
Magányom
Ronggyá csókolt vágyak
Öleléstől részeg mámor forró
ágyak hullnak
Körém, fúlnak a nagy szavak
Csak hús és bőr és vér. Szalad
A semmi perce, szalad a
Buja. És sötét persze a nyál.
Nem álmodva elragadni mindent
Mi másnak veszély, mindent mi
Tilos és kéj. Minden engem
Szolgál, hasítva serken az él..




