májussá írt erek

És négy év, májussá írt erek

Dübörgő álmatlanság, nem merek

visszatalálni, nem tudok..

telek dühe folytja kezem

hová lettek szikrái napomnak,

hol vagy ó tomboló nevetés, és

gőgöm is te bús, te mesés,

hol a mohó hús, a bódult reggelek,

dús vérem illata. nem bánlak

titeket, védtelen hitekké

fagyott mozdulatok.

tudom már milyen hosszú az örökre

az négy év.