megérdemlem

hajnalaim fáradt dühe
nem kárpótol semmi harcért
törni hagyok, minden szárnyat,
minden hangot, minden arcélt

halott barátságok könnye
felém int és eltemet
megérdemlek minden szúrást
és hogy megfeszítsenek

tolvaj vagyok, és hazugság
minden gyászoló szavam,
magamról mit nem mondok ki,
semmi más az, csak magam

száguld minden hamar múlik
keskeny a lélek, elfogy a szív,
isteneket felnevelni
egyedül csak vakságom hív