most még nem

az utcák mind..
a Debreceni, vagy éjjel
mindegy minden vággyal
minden kéjjel
egyfelé és
Veled
minden szél cibálta és
Neked, és minden a minden
 
szálak, kövek, útfestékek
minden téged követ Téged..
Veled tér nyugodni a lélek..
nélküled és tőled félek..
nálad fázom Tőled élek..
 
Boldogan szakad az aszfalt
fagyba sajnált utcát marasztal
a húsba fúró este,
állok hadba s állok lesbe
Érted
 
várok riadt tövek
felől számot.
földbe túró bábot..
s hallgatok..
tán holnap, tán bírok ,
szemet,
bírok összerezdült eret,
amint befonja lelked a vér..
a hangomon és semmiért..
és remélsz Engem szeretni..
 
s bírok mindent megfizetni,
mit végtelen
körök hajszolnak érted
rajtam át.
 
s hallom, hallom dallamát
nevednek..
melyben évek tűnnek el

s mennyit, mennyit,
mit most még nem mondok el..