sűrű hajak

Sűrű hajak temetik magányom

ronggyá csókolt vágyak,

öleléstől részeg,

mámorforró ágyak

hullnak körém,

fúlnak a nagy szavak,

csak hús és bőr és vér

szalad a semmi perce, szalad a buja,

és sötét persze a nyál.

Nem álmodva elragadni

mindent mi másnak veszély

mindent mi tilos és kéj

minden engem szolgál

hasítva serken az él..